2009.07.23.
A
szabadság kiadásánál a következő kisebb törvényi változásokra kell figyelemmel
lenni: A munkáltatónak a munkavállalók szabadságolását előre meg kell
terveznie. Ehhez ki kell kérnie az üzemi tanács véleményét is, ha a
munkáltatónál ez a szerv működik [Mt. 65. § (3) bekezdése e) pont, 134. § (1)
bekezdés].
Miután a szakszervezet a munkáltatótól
minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a munkavállalók
munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos, ha
kéri, köteles ezt a szervezet is tájékozatni és a szakszervezet is jogosult
idevonatkozó véleményét a munkáltatóval közölni [Mt. 22. § (1) bek.].
Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek
megszakítás nélküli tartama - esedékesség évében történő megkezdése esetén - a
következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja
meg az öt munkanapot.
A szabadságot a
tárgyévben (esedékességének évében) kell kiadni [Mt. 134. § (3)
bek.].
A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után
- a
munkáltató határozza meg. [Mt. 134. § (1) bek.].
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság
kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak
rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel
összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtérítni [Mt. 134.
§ (5) bek.].
Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve -
továbbra is a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles
kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt
legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.
Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési
kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire
tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről
haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az
alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három
alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos
bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A
munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába
állásakor haladéktalanul igazolni köteles. [Mt. 134. § (2) bek.].
A szabadságot kettőnél
több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni [Mt.
134. § (4) bek.].
Arra az esetre nézve, ha a tárgyév már eltelt, de a szabadság
kiadására nem került sor, az ennek kivételére vonatkozó szabályok többször
változtak. A jelenleg hatályos rendelkezéseket ebből a szempontból a 2007. évi
XIX. törvény 3. §-a állapította meg, változatlanul jelentős különbséget téve
azok között az esetek között, amikor a kiadás elmaradása a munkáltató,
illetőleg a munkavállaló oldalán felmerült okból következett be.
a) Ha az esedékesség éve már eltelt, és a szabadság kiadására a munkáltató
oldalán felmerült, kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve
a működése körét közvetlenül és súlyosan érintő ok jelentkezése miatt nem
került sor, a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március
31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év
június 30-ig kell kiadni. Ebben az esetben
- kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával
kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, amelynek
felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben
történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan
befolyásolná [Mt. 134. § (9) bek.].
- legfeljebb
a rendes szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét
követően kiadni [Mt. 134. § (7) bek.]. Ettől eltérni csak akkor lehet, ha a
munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen
baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget
fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása
érdekében - szükséges [Mt. 134. § (8) bek.].
A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása
esetén a munkáltató nem hivatkozhat a kivételesen fontos gazdasági érdek,
illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállására, ha az
esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot - az
említett fontos gazdasági érdeke sérelme nélkül, illetve a működési körét
közvetlenül és súlyosan érintő ok következményei orvoslása mellett - kiadhatta
volna [Mt. 134. § (10) bek.].
b) Ha az esedékesség éve már eltelt, és a szabadság kiadására a munkavállaló
oldalán felmerült, betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály jelentkezése miatt nem került sor, a szabadságot az
akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni. E
szabálytól érvényesen eltérni nem lehet [Mt. 134. § (3) bek.].
A szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény egyébként - a munkajogi
elévülésre vonatkozó általános szabályokkal [Mt. 11. § (2) bek.] szemben - a munkaviszony
fennállása alatt nem évül el. Ha a munkaviszony megszűnik, a
szabadságot a munkavállaló az elévülési időn belül követelheti (LB. M. törv.
II. 10 013/1984/2). A szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény
elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik [Mt. 134. § (11) bek. b)
pont].
A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát kivételesen fontos
gazdasági érdeke miatt, vagy a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő
okból megszakíthatja.
Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyéről a munkahelyre,
illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem
számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát,
illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni [Mt. 134. § (5) bekezdés].
A szabadságot természetben
kell kiadni, pénzben megváltani - az alábbi meghatározott eseteket kivéve -
tilos.
Speciális megoldás érvényesül a szabadság kiadásával kapcsolatban a munkaviszony
megszűnésekor, illetőleg a munkaviszony tartós szünetelésének
egyes eseteiben. Az Mt. szerint a munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor,
illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a
munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben
kell megváltani [Mt. 136. § (1) bekezdés].
Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe
annál, mint ami a munkáltatónál eltöltött időre megilletné, a különbözetre
kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a
túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve
a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót
sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be [Mt. 136. § (2) bekezdés].
A szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a
munkaviszony megszűnésének napján kezdődik [Mt. 134. § (11) bek.].
Kivételesen fontos gazdasági érdek alatt ez esetben is munkaszervezéstől
független olyan körülményt kell érteni, amelynek felmerülése esetén a rendes
szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a
munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná [Mt. 134. §
(9) bek.].
Dr. Miholics Tivadar
Forrás: Humáninfo Hírlevél,
különszám, Munkajogi változások 2009
A Verlag Dashöfer hírlevele