Messze van a munka

Az alacsony képzettségűek foglalkoztatási problémái Magyarországon

A Gazdasági és Szociális Tanács

megbízásából készítette a

PPH Közpolitika Elemző Kft

Budapest-Cegléd-Debrecen, 2009 január-május

Fazekas Gergő

Herczeg Bálint

Szobonyáné Szabó-Morvai

Ágnes

Szepesi Balázs

Részletek

….Hazánkban a munkaerő-piaci aktivitás jelentősen elmarad mind az európai átlagtól, mind a hozzánk hasonló társadalmi, gazdasági hátterű országokban tapasztalható értéktől. Ez az elmaradás nagyrészt az általános iskolainál magasabb végzettséggel nem rendelkező emberek máshol meg nem figyelhetően magas inaktivitásának következménye.  Ez a sajnálatos jelenség az egyik fő oka az egyre általánosabb mélyszegénységnek, a mobilitási csatornák bezáródásának, a növekvő szociális alapú társadalmi konfliktusoknak. A rosszabbodó helyzetű középosztály egyre kevésbé hajlandó finanszírozni a munka világán kívül rekedtek szociális transzfereit, a kiúttalanság sok helyen a civilizált élet alapintézményeit: a békét és a tulajdont veszélyeztetik.

Javaslatok az alacsony képzettségűek foglalkoztatási problémáinak enyhítésére

Vezetői összefoglaló

Magyarországon az alacsony képzettségű (maximum alsó fokú szakképzéssel rendelkező) emberek munkaerő-piaci helyzete kiemelkedően rossz: 300.000-el több betöltött munkahely lenne hazánkban, ha az alacsonyan képzettek foglalkoztatási rátája megegyezne az EU átlagával. A 25-64 évesek több mint negyedét kitevő csoport rossz foglalkoztatási körülményei tragikus emberi sorsokban öltenek testet, hozzájárulnak a nemzeti közösséget megteremtő szolidaritás és szabálykövetés alapjainak mállásához, jelentős közvetlen és közvetett állami kiadások költségeit terhelik az adófizetőkre.

A helyzet okait alapvetően ismerjük: a történelmi okok, a gazdaság- és településszerkezeti adottságok együtt járnak a szociális- és foglalkoztatáspolitika hiányosságaival, a foglalkoztatás­tól elrettentő adók és szabályozások rendszerével, a közösségi szolgáltatások (oktatás, tömeg­közlekedés) problémáival.

Az alacsony foglalkoztatás okaival kapcsolatban erősen él néhány tévhit. Ezek eloszlatása azért fontos, hogy elkerüljük az irreális kiindulópontra épülő politikai döntéseket.

·         Nem igaz, hogy az emberek lustaságuk vagy elvetemedett adókerülő természetük miatt nem vállalnak legális munkát. Az az igazság, hogy az alacsony képzettségűek által be­tölthető munkalehetőségek száma erősen korlátozott. A gyakran alapvető készségekkel sem rendelkező emberek foglalkoztatásának megtérülő lehetőségei a jelenlegi szabá­lyozási környezetben néhány tevékenységre (pld. pakolás, építkezés, takarítás) korláto­zódnak.

·         Nem célszerű a fekete munkára, mint az országot megrövidítő tevékenységre nézni: az illegális munkavállalás nélkül több mint százezer család helyzete lehetetlenülne el, tér­ségek, iparágak veszítenék el versenyképességüket. Az így előálló érték jóval meghaladja a kieső bevételeket.

·         Nem helyes államháztartási problémaként kezelni az alacsonyan képzettek foglalkoztatási nehézségeit: egyrészt az állami bevételeket a legális munkavállalás hirtelen több százezres megugrása sem növelné jelentősen; másrészt az alacsonyan képzett emberek hivatalos bekapcsolása a társadalmi munkamegosztása jelentős költségekkel jár. Jól példázza ezt több munkahelyteremtő kezdeményezés, ahol a rendszeres munkavégzés megteremtésének költségei nagyságrendileg megegyeznek az ott dolgozók által befizetett adóval és az így megspórolt segélyekkel.

·         A problémát az idő és a gazdasági növekedés nem oldja meg. A képzettségbeli elmaradást az oktatási rendszerünk újratermeli, az ebből származó munkaerő-piaci hátrányokat országunk gazdaság- és térszerkezete konzerválja. Amennyiben nem jönnek létre a középosztályhoz való csatlakozás valós lehetőségei, a társadalmi szakadékok és a belőlük következő feszültségek egyre nagyobb konfliktusok elé állítják az országot.

·         Az alacsonyan képzettek foglalkoztatási problémái nem a rendszerváltás következményei. A korábbi napszámosokat a szocialista rendszer kommunizmus elvárások és lehetőségek nélküli betanított munkásokká formálta. Ezeket az embereket pillanatokon belül a pálya szélére sodorta a tervgazdálkodás gazdasági és politikai összeomlását követően megjelenő teljesítménykényszer. Az átmenet éveiben a politika nem vállalta fel, hogy szembesítse őket munkaerejük alacsony értékével, hanem lehetővé tette, hogy a jóléti rendszerbe meneküljenek.

·         A foglalkoztatási problémák megoldását nem a szakpolitikai eszközrendszer hiányosságai akadályozzák, a megvalósítható politikai célok hiányoznak. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az állami tevékenységek rengeteg hibával működnek. Ez azonban követ­kezmény és nem ok. Amíg a kormányzati gyakorlatot továbbra is a megvalósíthatatlan célok kitűzése és az eszközrendszer valós elvárások nélküli toldozása-foldázása jellemzi, nem várható komoly változás.

A magyar munkaerőpiac működésével kapcsolatos vizsgálódások eredményeiből tiszta javaslat­csomag rajzolódik ki. Szinte „nemzeti konszenzust” képez, hogy célszerű lenne a következők megvalósítása:

·         A passzivitásra ösztönző támogatási elemek leépítése

·         A foglalkoztatásösztönzési szubvenciók automatikusságának felülvizsgálata

·         A minimálbér átlagbérhez viszonyított arányának csökkentése

·         Fejlesztési források megfelelő célzása (alapkészségek fejlesztése, gazdasági központok tömegközlekedési elérhetősége)

·         Az alacsonyan képzetteket foglalkoztató gazdasági tevékenységek, vállalkozási formák ösztönzése

·         A munka nélküli csoportok élethelyzetéhez jobban illeszkedő foglalkoztatási formák kialakításának ösztönzése

·         A legális foglalkoztatást könnyítő, ösztönző szabályozási és adórendelkezések bevezetése

·         A tágan értelmezett oktatási rendszerben (közoktatásban, szakképzésben, felnőttképzésben, munkahelyi tapasztalatszerzés során) mindenki által megszerzett alapfokú képességek, készségek szintjének emelése

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy stabil patthelyzet alakult ki, az időnkénti komoly változásokat ígérő politikai deklarációk ellenére nincs lényegi változás az alacsonyan képzett emberek munkaerő-piaci lehetőségeivel, környezetével kapcsolatban. Miért van patthelyzet?

Ez egyrészt a kormányzás kudarca. Ahogy már említettük, a kormányzati megközelítés nem cél, hanem eszközvezérelt: a politika elérhetetlen célok érdekében a meglévő szabályozások finomhangolásával bajlódik, illetve az aktuális konfliktusok örvényei és a kommunikációs katasztrófahelyzetek sziklái között sodródik.

A patthelyzet másik oka általánosabb, közösségi kudarc. A sikerrel kecsegtető beavatkozások politikailag nehezen megvalósíthatóak, Az esetleges változtatások haszonélvezői nem jelennek meg a politikai színtéren, az érintettek szószólói gyakran nem a munkavállalás lehetőségéért, hanem saját pozícióik megtartásáért és az általuk képviseltek többlettámogatásáért tevékenykednek.

A patthelyzet harmadik oka a közpolitikáról való gondolkozás természetében keresendő. Általános vélekedés, hogy a jelenlegi helyzet egy rossz egyensúly, a kívánatos állapot egy jó egyensúly és egy összehangolt terv mentén átugorhatunk a jóból a rossz egyensúlyba. Ez a pedagógiailag és kommunikációsan gyakran hasznos megközelítés a valóságban nagyon ritkán termékeny. A közpolitikák lényegében az érintettek közötti kimondott vagy ki nem mondott megállapodások. Ezeken változtatni az érintettek közötti erőviszonyok átalakulása, helyzetértelmezésük vagy érdekeik megváltozása esetén lehetséges.

A közpolitika átalakulása csak az egyes szereplők érdekeihez, értékeihez illeszkedő kezdeményezések révén következhet be: csak az alakíthatja át a játszmákat, aki részese azoknak. Ez az átalakulás nem ugrás, hanem folyamat, amit az érintettek valóságértékelésének közeledése, bizalma, és közös céljai tehetik könnyebbé.

Jelenleg nehéz javaslatokra nyitott közszereplőket találni. A választási ciklus végén járunk, Az igazgatási szereplők motivációs szintje alacsony. A jelenlegi foglalkoztatáspolitikai eszközök kedvezményezettjei óvatosak és bizalmatlanok. Ebben a helyzetben a közös valóságértelmezést javító tevékenységeknek, a közpolitikákról folyó nyitott konzultációk kialakításának van értelme.

Ez azért is fontos, mert komoly remény van arra, hogy Magyarország elmozduljon az alacsony képzettségűek rossz foglalkoztatási helyzetét fenntartó társadalmi, gazdasági, politikai mélypontról. Öt tényező alapozza meg ezt a bizakodást:

·         A munka világának szakértő műhelyei komoly feltáró munkát végeztek. Ez alapján a helyzet, annak okai, a lehetséges tennivalók listája rendelkezésre áll.

·         A jelenlegi foglalkoztatáspolitikai rezsim működésképtelensége nyilvánvalóvá vált. Mindez a status qou felbomlását vetíti előre, ami új alkuk, új politikák kialakítására sarkallja a befolyásos közszereplőket.

·         A célnélküli, lebénult államműködés nem önfenntartó. A közintézmények működési zavarai miatt kialakult legitimációvesztés korrekciót kényszerít ki.

·         A világgazdasági átalakulás követekztében a tőkeintenzív rendszerek pozícióinak gyengülése teret adhat más gazdaságszervezési logikák előretörésének.

·         A változtatások melletti fellépés sikerrel kecsegtethet a fejlesztési források felhasználásának legitimabbé téltelének területén, a foglalkoztatásösztönző lépések társadalmi támogatásának növekedése miatt, az állami eszközökkel szemben várhatólag növekvő közfigyelem miatt.

Mindezek alapján azt javasoljuk a foglalkoztatáspolitika kidolgozóinak, annak alakításában befolyással rendelkező munkaadói, munkavállalói szervezeteknek, illetve a munka világával foglalkozó civil és tudományos szerveződéseknek, fontolják meg a következő javaslatokat:

·         Tegyük egyértelművé, miért fontos, hogy több százezer ember újra teljes jogúan kapcsolódhasson be a társadalmi munkamegosztásba.

·         Az alacsonyan képzettek foglalkoztatási problémáin bármilyen munkalehetőség javít. Az illegális munka gyakran a megélhetés alapja, ezért a fehérítés útja nem a tiltás lehet.

·         Az alacsonyan képzettek elhelyezkedését leginkább a munkahelyek hiánya gátolja. A munka nélküliek felvételének dotálása helyett arra érdemes fordítani a figyelmet, hogy csökkenjenek az alacsonyan képzett embereket alkalmazó vállalkozástípusok versenyképességi hátrányai.

·         Az elhelyezkedés lehetőségét nagyban javíthatnák a munkaerőpiac működését gördülékenyebbé tévő tevékenységek. A munkaerőpiac alsó szegmenseinek működését javító tevékenységek fejlesztésére célszerű több erőfeszítést koncentrálni.

·         A munkaügyi döntéseknél a munkaerőpiacon kívüliek érdekeit jobban figyelembe kell venni. Célszerű ezeket a partnerségi tevékenységeket kinyitni és a munkaerőpiac mezsgyéjén található emberek képviselői számára is megadni a közpolitika-alkotásba való beleszólás lehetőségét.

·         A foglalkoztatáspolitika céljainak nagyobb figyelmet kell kapniuk. Mind a közbeszédben, mind a szakmai vitákban, mind a politikai diskurzusokban nagyobb szerepet kell kapnia annak a kérdésnek, mennyire jutott közelebb az ország a munka világával kapcsolatban megfogalmazott céljainak eléréséhez.

A javaslatok lényege: ne mondjunk le az alacsonyan képzett emberekről. A jelenlegi politika ezt teszi. A segélyekkel, a közmunkával, az időleges alkalmazás támogatásával elismeri, hogy maguk erejéből képtelenek boldogulni, az állami rendszereket elkerülő foglalkoztatási formák elutasításával devianciának minősíti, amikor ezek az emberek mégis dolgoznak. Lényegében az történik, hogy százmilliárdokat fizetünk azért, mert azt gondoljuk, hogy az alacsony képzettségűek nagy része képtelen aktív szerepet vállalni a társdalomban. A társadalom peremén élők foglalkoztatási problémáit fenntartó bőkezűen diszkriminatív rendszer arra épül, hogy nincs pozitív válaszunk arra a kérdésre, hogy mivel járulhat hozzá a közjóhoz az alacsony képzettségű, munkaképes korú, munkával nem rendelkező 800 ezer ember.