Jó,
ha tudjuk: rendkívüli felmondás
A munkaviszonyt
bármelyik
fél, mind a munkavállaló,
mind a
munkáltató megszüntetheti
rendkívüli
felmondással. Ennek viszont csak és
kizárólag a Munka
Törvénykönyvében
meghatározott
feltételek alapján van helye.
A
törvény szerint ilyen ok lehet, ha a fél
a
lényeges kötelezettségét
szándékosan, vagy súlyos
gondatlansággal
szegi meg. Szándékosságról
akkor
beszélhetünk, ha a fél előre
látja
magatartásának
következményeit, és
akarja is, hogy ezek bekövetkezzenek.
Gondatlanságról viszont akkor, ha alapvetően a
fél
tudta, hogy magatartása helytelen, de nem
foglalkozott
vele, bízott benne, hogy annak nem lesz
következménye. Ha azonban a
fél vétlen
volt a kötelezettség
megszegésében, abban az
esetben nincs helye a rendkívüli
felmondásnak.
Az előbb említett lényeges
kötelezettségnek
minősül a munkáltató
részéről
például: az egészséges
és
biztonságos munkavégzés
feltételeinek
biztosítása, a
munkavégzéshez
szükséges
tájékoztatás megadása…stb.A
munkavállaló pedig köteles
például az előírt helyen,
és időben munkára képes
állapotban megjelenni, illetve a
munkáját személyesen ellátni...stb.
A
másik eset, ami rendkívüli
felmondásra adhat okot, ha a fél olyan
magatartást tanúsít, hogy az a
munkaviszony további fenntartását
lehetetlenné teszi.
Természetesen
a felmondást meg kell indokolni. Az indoklásnak
világosnak kell lennie, valós alapokon kell nyugodnia és
egyértelműen ki kell tűnnie belőle, mi a
felmondás oka. Amennyiben a munkáltató
mond fel, lehetőséget kell adnia a
munkavállaló számára, hogy
védekezhessen az ellene felhozott kifogások ellen.
A rendkívüli
felmondás jogát azonban csak az okról
való tudomásszerzéstől
számított 15 napig lehet gyakorolni. Így
pl. az ok
bekövetkeztétől számított egy
év
elteltével már nem élhetünk
felmondási
jogunkkal, akkor sem, ha az ok csak később
jutott a
tudomásunkra.
A
rendkívüli felmondás -
eltérően a rendes felmondástól -
azonnali hatályú. Ez azt jelenti, hogy a
munkaviszony azonnal megszűnik.
A
törvény védi a
munkavállalókat,
hiszen ha
a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti
meg rendkívüli felmondással,
a
munkáltató köteles annyi időre
járó
átlagkeresetet a részére kifizetni,
amennyi a
munkáltató rendes felmondása
esetén
járna, valamint alkalmazni kell a
végkielégítés
szabályait is. A
végkielégítés a
munkaviszonyban
eltöltött időtől függ, ez a
törvény
alapján az egyhavitól egészen a hat
havi
átlagkeresetig terjedhet. Mindezen
felül a
munkavállaló követelheti
felmerült
kárának
megtérítését is.
A
munkáltató rendkívüli
felmondása
során a munkavállalót azonban nem
illeti meg a
felmondási, felmentési idő, az erre
járó
juttatások, a
végkielégítés,
és akkor is felmondhatnak a
munkavállalónak, ha ő
éppen betegszabadságát tölti,
beteg
gyermekét ápolja, terhes, vagy
szülési
szabadságon van.
Vissza a főoldalra