Pályainformációs tanácsadók - elektronikus tananyag

Munkajogi szabályok

A munkajogi szabályok hol együttműködésre kötelezik a feleket, hol a munkaviszonyt szabályozó jogi előírások (munkajogi szabályok) egyenlítik ki a munkaviszonyban a „gyengébbik” fél, a munkavállaló helyzetét. (pl. ha a munkáltató kívánja rendes felmondással megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát, figyelembe kell vennie, hogy bizonyos munkavállalói csoportok tagjai felmondási tilalom alatt állnak).

A munkáltatók személyétől függően a munkajogi szabályok is eltérőek. Más jellegűek a szabályok , ha a munkáltató állami szerv, központi illetve helyi költségvetésből gazdálkodó szervezet, mivel az állami/közfeladatok teljesítése fegyelmet és nagyobb fokú lojalitást kíván a munkavállaló részéről, a szervezetek hierarchikus jellegűek, a munkáltató a feladatokat utasítások formájában adja ki, a munkavállalók fegyelmi eszközökkel vonhatók felelősségre feladataik nem, vagy hiányos teljesítéséért, kötött a bérezés (illetményrendszer), meghatározott rend szerint zajlik az előmenetel.

A magánmunkáltatókkal (tehát minden munkáltató, amely nem állami vagy költségvetési szerv) munkaviszonyba lépő személyek a jogosultságok és kötelezettségek tekintetében egyenrangúak, azokban a viszonylatokban, ahol helyzetük, vagy pozícióik szerint erősebbek, vagy gyengébbek – a szabályok egyenlítő funkciói révén kerülnek a másik féllel azonos pozícióba. Ennek az a magyarázata, hogy ezek a munkáltatók és munkavállalók a szintén szabadon szerveződő piacgazdaság részei, funkcióikat, feladataikat piaci pozícióik határozzák meg, de, mint a piac szereplői – egyenrangúak egymással. A fentiekben vázolt törvényszerűségek magyarázzák azt a magyar (és általában Európában elterjedt) megoldást, hogy a piaci viszonylatú munkakapcsolatok az általánosak, az itt kidolgozott és bevezetett szabályok jelentik az alapot (Munka Törvénykönyve, rövidítve: Mt.), a közszféra szabályai vagy erre épülnek, vagy külön jogszabály-csoportot alkotnak (közalkalmazottak, köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, valamint az ún. szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak – a Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem, és a fegyveres biztonsági őrség munkavállalói – külön jogszabályai).

Nem mindegy tehát, hogy a munkavállaló a Mt. vagy a közszférára vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozik, és az sem, hogy az általa végzett munkára munkaszerződést vagy, megbízási/illetve vállalkozási szerződést kötött a munkáltatóval. Sajnos a magyar gyakorlat azt mutatja, hogy munkáltató és munkavállaló hajlamos „megkerülni” az adók és járulékok fizetésére vonatkozó szabályokat, és ennek egyik „módja”, hogy vállalkozási vagy megbízási szerződést kötnek olyan munkavégzésre, amely valójában munkaviszony (színlelt szerződések). A következőkben tárgyalt munkaviszony a tipikus jogviszony , amelyben a munkavállalók munkájukat végzik, még akkor is, ha különböző, és egymástól több ponton eltérőek azok a formák, amelyekben a munkavállalók munkájukat végzik (atipikus foglalkoztatási formák – ám mindegyik forma munkaviszonynak számít.